Az anyaság próbára tesz bennünket. Nem csupán szülői szerepkörben kell helytállnunk, de meg kell felelnünk a munkahelyi elvárásoknak, vezetnünk kell a háztartást, működtetni a társas kapcsolatainkat, tanulni, fejlődni, és mindemellett időt, energiát szentelni önmagunkra is. Egyszerre szeretnénk több fronton jól teljesíteni, és ez nem könnyű feladat. Kétségtelenül életünk egyik – vagy talán a legfontosabb – fejezete akkor kezdődött, amikor szülővé váltunk, de legyünk őszinték: néha úgy érezzük, csak egy hajszál választ el bennünket a megőrüléstől. 

Milyen veszélyeket rejt a túlterheltség? Hogyan élhetünk kiegyensúlyozott, harmonikus életet a szerepeink között lavírozva? Hogyan őrizhetjük meg a mentális egészségünket anyaként az egyre jobban ránk nehezedő elvárások súlya alatt? Kezdjük a legelején. 

A mentális terhelés könnyedén súlyos problémává válhat. A családi ügyekkel, a személyes problémákkal és a munkahelyi gondokkal való zsonglőrködés túlságosan stresszes lehet, és szorongáshoz, depresszióhoz vezethet – állítja Nicole Avena, a Princeton Egyetem egészségpszichológiai professzora. Nem szükséges azonban tudományos okfejtés, hogy mi is kristálytisztán érezzük: gyakran a munkahelyen és otthon is túlhajszoltak vagyunk. Sőt a depresszió mellett alvászavar, memóriaromlás, fejfájás, folyamatosan gyengülő teljesítmény és függőségek kialakulása is fenyeget bennünket – csak néhány azok közül a vészcsengők közül, amelyek megszólalhatnak, ha félvállról vesszük a mentális egészségünket. 

„Kihagyom az étkezéseket, nem jut időm az edzésre, lemondom a találkozókat a barátnőimmel. Annyi a tennivalóm, hogy néha teljesen betemet, a gyerekeim felemésztik az energiáimat, és néha azon kapom magam, hogy annyira robotpilóta üzemmódba kapcsoltam, hogy kicsúszik az irányítás a kezeim közül. Ha tehetném, legszívesebben egész nap csak feküdnék” – árulja el Kinga, 2 gyermekes édesanya. 

Kinga története közel sem egyedülálló. Egyre több anya küzd hasonló nehézségekkel. A mentális egészség nem játék. Mit tehetünk annak érdekében, hogy megelőzzük a bajt, és megőrizzük a szellemi épségünket? 

Priorizáljunk

Kezdetben nehézséget okozhat fontossági sorrendet felállítani, de saját magunk és a szeretteink érdekében ezt időről időre meg kell tennünk. Építsük le a felszínes, jelentéktelen kapcsolatokat, az időrabló tevékenységeket, szelektáljunk, és építsünk ki egy fentartható napi, heti rutint. Vezessünk rendszert a véget nem érő teendők listájába, ha szükséges, írjunk határidőnaplót. 

Húzzuk meg a határainkat 

Segíthetünk magunkon azzal, hogy leredukáljuk a teendőink listáját, és nemet mondunk olyan tevékenységekre, amelyekre nincs kapacitásunk, vagy nem felelnek meg az életvitelünknek, igényeinknek, időbeosztásunknak. Vagy amihez egész egyszerűen nincs kedvünk. A saját korlátaink felismerése fontos a terheltségünk kordában tartásában, és abban, hogy időt szakítsunk önmagunkra – a fizikai, szellemi és lelki egészségünkre. 

Delegáljunk 

Nem kell egyedül megváltanunk a világot! A csendes szenvedés helyett tanuljunk meg hangot adni a szükségleteinknek, mielőtt a terheltség elviselhetetlenné válik. Vonjuk be a partnerünket a gyerekek és a háztartás körüli teendőkbe, adjunk gyermekeinknek a korosztályuknak megfelelő feladatokat, szükség esetén kérjünk segítséget egy közeli családtagtól vagy rokontól, akiben megbízunk. Időnként, ha van rá lehetőségünk, főzés helyett nyugodtan rendeljünk ebédet, vagy kérjük szakemberek segítségét a ház körüli munkálatok elvégzésében. 

Szánjunk időt önmagunkra

Üres kútból nem lehet vizet húzni. Ha kimerültek, túlhajszoltak vagyunk, nemcsak mi látjuk kárát, de pont az ellenkezője fog történni, mint amit szeretnénk: nem fogjuk tudni támogatni a családunkat, a gyermekeinket. Manapság divattá vált az énidő hangoztatása, de meg kell értenünk, hogy ez nem csupán egy modernkori trend, hanem létszükséglet. Tudatosan jelöljünk ki a napunkban olyan idősávokat, ahol csak magunkkal foglalkozunk – legyen ez akár 5-10 perc is. Sétáljunk, meditáljunk, olvassunk, végezzünk légzőgyakorlatokat, hallgassunk zenét. A lényeg, hogy kizárólag önmagunkra fókuszáljunk. 

Ez idő alatt is nagy segítséget jelenthetnek fejlesztő magazinjaink, amelyek támogatják a gyermekek fejlődését, és segítik a szülők és a tanárok munkáját. IDE KATTINTVA többet is megtudhatsz. 

Keressük az örömöt 

Olykor létfontosságú, hogy nem létfontosságú dolgokat csináljunk. Miért? A depresszió egyik fő tünete az anhedónia. Ez egy görög eredetű kifejezés, amely az „an”, vagyis a „nélkül”, és a „hedon”, vagyis az „öröm” szavak összevonásából származik, tehát leginkább örömtelenség-érzetnek fordítható. Akkor beszélünk anhedóniáról, ha valaki elveszíti az érdeklődését olyan dolgok, tevékenységek iránt, amelyekben korábban örömét lelte, illetve jelentősen lecsökken az az örömérzet, amelyet ezek a dolgok, tevékenységek okoznak. Sok anya lemond a hobbijáról, nem mozdul ki, megszakítja a baráti kapcsolatait, felhagy a szenvedélyeivel. 

Pontosan tudjuk: a gyerek az első, de mindezzel együtt sem engedhetjük meg magunknak, hogy eltűnjön az öröm az életünkből. 

Mozogjunk rendszeresen

A rendszeres testmozgás nem csupán a fizikai egészségünkre van jótékony hatással. Csökkenti a stresszt, fokozza a test képességét arra, hogy megbirkózzon a meglévő lelki feszültséggel, endorfin szabadul fel, amely a boldogság érzését váltja ki. Igazoltan enyhíti a depressziós tüneteket és növeli az önbizalmat. Nem könnyű rávenni magunkat, de ha megtaláljuk azt a mozgásformát, ami a legközelebb áll a személyiségünkhöz, és kitartunk mellette, a várt eredmény nem marad el a mentális egészség tekintetében sem. 

Kérjünk szakszerű segítséget 

Legfőbb ideje normalizálni az anyák segítségkéréshez való jogát. Számos terápia, csoport és szakorvos hathatós munkája áll rendelkezésünkre, ha úgy érezzük, hogy összecsaptak a hullámok a fejünk felett. Támaszkodjunk nyugodtan külső segítségre, hisz a mentális egészségünk mindennél fontosabb. 

Végül pedig ne feledjük: a gyerekeknek több szüksége van egy boldog és egészséges anyára, mint egy tökéletesre.