A mese a gyerekek számára lelki táplálék, mely szabályozza érzelmeiket, irányítja gondol­kodásukat, és befolyásolja a világról és önmagukról alkotott képüket. A mese elvarázsolja a hallgatóját, megnyugtatja, tanítja, és segíti eligazodni a világban. Alakítja a szókincset, fejleszti a fantáziát, a belső képalkotást, a képi gondolkodást, a memóriát, formálja az erkölcsi, eti­kai érzéket, javítja a konfliktusmegoldó készséget, küzdelemre, kitartásra és türelemre nevel.

A mesének a belső feszültségek újrakeretezésével gyógyító hatása is van, hiszen a mesehőssel azonosulva átélik azokat a megoldásokat, melyek segítik aktuális problémáik, félelmeik, szo­rongásaik feloldását, feldolgozását.

„Az értő olvasás alapja az, hogy a gyermek el tudja képzelni, amit olvas”

A belső képalkotás képessége nem csupán az érzelmi fejlődésben fontos. Az olvasás- és írástanulás során sokkal könnyedebben boldogulnak a rendszeresen mesét hallgató gyerme­kek, hiszen az értő olvasás alapja az, hogy a gyermek el tudja képzelni, amit olvas. A betűk egy­más után rendezése nyomán kialakuló szavak belső kép formájában megjelennek előttük. Így könnyebb azt megtartani emlékezetükben mindaddig, míg a többi szóból mondatok lesznek. A mondatnak megfelelően aztán folyamatosan alakulnak, változnak a belső képek.

Ugyanígy az íráshoz is szükséges a szavak képekké, majd szimbólumokká alakítása. A szimbólumok leraj­zolása, betűformákba öntése akkor lehetséges, ha sikerül a hangoknak megfelelő betűk belső képét felidézni, majd reprodukálni. „Képesnek lenni” – vagyis belső képeket alkotni tudni – ez az egyik legfontosabb alapképesség, ami a sikeres olvasás- és írástanulás alapja.

Mit tehet a szülő otthon a sikeres olvasás- és írástanulás érdekében?

Olvasson, meséljen sokat! Az esti tv-nézés helyett akár fejből, akár könyvből is mesélhet! Amikor ugyanis a szülő mesél, elindul a gyermek fantáziája, és a hallottakat belső képekké formálja. Ezek segítik a szá­mára eddig érthetetlen dolgok megértését, feszültséget okozó jelenségek feldolgozását.

A mesék hosszú évszázadok élettapasztalatai alapján kialakult szimbólumai olyan témákat érintenek, amikről a hétköznapokban nem is szoktunk beszélni. Életről, halálról, haragról, gyű­löletről, féltékenységről és ezek feloldásáról hall a gyermek, de a hallottak alapján csak annyit és úgy emel be, amennyire éppen szüksége van az ő életkorában, élethelyzetében. A mesék ismétlődő fordulatai segítik a belső biztonság kialakulását. A gyerekek sokszor igénylik, hogy egymás után újra és újra ugyanazt meséljük. Ez segít abban, hogy a számukra fontos problé­makört az ismerős történet biztonságában tudják egyre mélyebben átélni. A mesék ritmusa, dallama, szókincse segíti az erős belső képek kialakulását.

„Ha minden este, lefekvés előtt olvasunk egy-két mesét, vagy a ked­venc gyermekregény egy-két fejezetét, a rendszeres olvasás igénye beépül a napirendjükbe.”

A mesét hallgató gyermek tekintete befelé irányul. Miközben mondjuk a mesét, belső filmszerű képek peregnek előtte. Ezek a belső képek segítenek feldolgozni a félelmeit, vágyait, indu­latait. Ez a lelkiállapot hasonló ahhoz, amikor a felnőtt elmerül egy regény cselekményében, belehelyezkedik a szereplők érzéseibe, átéli az eseményeket.

Bár egyre több betűt ismernek, és néhány szót már ki is olvasnak elsőseink, az esti olvasás még jó ideig a szülő dolga. Ha minden este, lefekvés előtt olvasunk egy-két mesét, vagy a ked­venc gyermekregény egy-két fejezetét, a rendszeres olvasás igénye beépül a napirendjükbe. Ez a lelki táplálék később, amikor már maguknak fognak olvasni, remélhetőleg nélkülözhetet­len lesz.

Írta: Kálmán Marianna klinikai gyermek szakpszichológus