Egy éve már annak, hogy gyerekükkel kapcsolatban azon gondolkodtak, menjen-e iskolába, vagy maradjon még egy évig ovis. Sokaknak az is fejtörést és sok izgalmat jelentett, melyik iskolába, melyik tanító nénihez írassa be gyermekét, hiszen tudjuk, az első év meghatározó a tanuláshoz, iskolához való későbbi hozzáállása szempontjából.

Ma már a gyermek általános közérzetét és teljesítményét szemlélve láthatják, jó döntést hoztak-e egy évvel ezelőtt. Szeret iskolába járni? Vannak barátai? Jól érzi magát? Keveset bete­geskedik? Iskolai teljesítménye megfelel a képességeinek? Általában dicsérik a pedagógusai, mert figyelmes, szorgalmas és kitartó? Szülőként is észreveszik, hogy kiegyensúlyozott, nyi­tott, érdeklődő? Ha csupa igen a válasz ezekre a kérdésekre, valószínűleg jól döntöttek. Idő­ben kezdte el a gyermek az iskolát és a választott közösségben jól érzi magát, ki tudja bontakoztatni a benne lévő lehetőségeket.

Ha ezekre a kérdésekre inkább nemmel válaszolnak, fontos elgondolkodni azon, hogyan lehet segíteni a gyermeknek. Változtatás nélkül ugyanis várhatóan egyre nehezebb lesz az iskolatáska, egyre nehezebben fog a gyermek reggelente felkelni az iskolai napokon. Ha máris kedvetlenül megy iskolába, és lemaradt a társaitól, fontos végiggondolni a háttértényezőket. Lehetséges, hogy éretlenül kezdte meg az iskolát? Vagy a jelenlegi osztályában nem fogadják el? Túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben? Nehéz erre egyedül rájönni, hiszen általában több ok is van, melyek egymással szorosan összefüggnek. Fontos a pedagógus segítségét kérni. Kon­zultáljanak arról, ki hogyan látja a gyermeket, ki hogyan tud neki segíteni abban, hogy jobban érezze magát! Lehetséges, hogy szakember bevonása is szükséges a fejlesztési irányok meg­határozásához, az önbizalom erősítéséhez.

Ha a gyermek valóban éretlenül kezdte az iskolát, előfordulhat, hogy azt javasolják, ismé­telje meg az első évet. Erre a lehetőségre érdemes úgy tekinteni, hogy talán még nem késő, és sikerül a korai beiskolázásból adódó problémákat korrigálni, a hibás döntést felülbírálni. Ha a szülő és a pedagógus is belátja ezt, a második félévre már egyértelműen lemaradó tanuló szeptembertől egy teljesen új közösségben, megerősödve, kellő alapokkal újraindulva végre sikerélményekhez juthat. Ebben az esetben a tanév hátralévő részében nem kell feltétlenül a többiekkel haladnia. Pedagógusai a képességeihez igazodó feladatokat adnak neki, segítik a számára még nehezebb feladatok begyakorlását, elmélyítését.

Az első iskolai év az alapozásról szól. Biztos, stabil alapokra lehet csak építkezni, ezért nagyon fontos, hogy lassítsunk a tempón azoknál a gyerekeknél, akiknél az olvasás, írás és számolás területén hiányosság tapasztalható. Sok esetben nem a gyermek képességei, hanem a sok hiányzás, vagy az általánosnál lassúbb fejlődés, esetleg az idegrendszeri éretlenség áll a hát­térben. Máskor az aktuális életesemények (családi veszteségek, válás, haláleset, kistestvér születése) nehezítik a megfelelő figyelemkoncentrációt. Ilyenkor érdemes pszichológushoz fordulni.

A második félév derekán tehát fontos, hogy a szülő tájékozódjon arról, hogyan halad gyer­meke a fejlődésben. Most még nem késő segítséget kérni, ha azt érzékelik, hogy kedvetlenül indul reggelente az iskolába. Hosszú ideig kell még tanulnia, tehát fontos, hogy a kezdeti lel­kesedése továbbra is fennmaradjon és a tanulás örömforrás legyen.

 

Kálmán Marianna

klinikai gyermek szakpszichológus