Amikor először érkezik egy kisgyermek az oviba, természetes, hogy az első hetekben édesanyjába csimpaszkodik, sírdogál, tiltakozik az ottmaradás ellen. Kicsi még ahhoz, hogy megértse, nem tart örökre az elválás. Pár hét alatt aztán megszokják ezt, beépül a napi ritmusába a reggeli korán kelés, az óvodai programok és az, hogy délután újra együtt a család. A legtöbb gyermek tényleg csak megszokja, de igazából nem fogadja el ezt a helyzetet. Így amikor egy hosszabb betegség vagy szünidő miatt visszatér a régi napirend, örülnek, és rögtön visszazökkennek a kellemes családi idillbe. Ezért tapasztaljuk, hogy minden hosszabb szünet után újra kell kezdeni a szokatást.

Marci 3 évesen, egy betegség alkalmával meg is fogalmazta ennek a lényegét: „Nem megyek többé oviba, mert én még pici vagyok, és anyával sokkal jobb nekem.”

Hogyan tudják megkönnyíteni az óvónők a gyerekek számára az újrakezdést?

1. A szülőkkel beszélgessenek erről a témáról, akár az első szülői értekezlet keretében! Sokat segít, ha hasonlóan gondolkodnak a témáról. Ha kicserélik a gondolataikat, egy irányba terelik a kicsiket, vagyis a gyerekeknek nem kell eltérő elvárásoknak megfelelniük.

2. Vegyes csoportban érdemes a középsősök szüleihez külön szólni ebben a témában. Könnyen kimarad ez a korosztály, hiszen a kicsikre az újdonság miatt, a nagyokra meg az iskolára készülődés miatt valahogy mindig nagyobb hangsúly kerül.

3. Vegyük először is sorba a gyermekeket abból a szempontból, hogy mennyire fogadják el az ovit. Van-e esetleg arra utaló jel, hogy nehézségeik vannak. Ehhez kérhetjük a szülők segítségét is. Kétféle viselkedésforma nyilvánul meg ebből a szempontból: 

   • akik a feszültségüket kifelé, a környezet felé irányítják,

   • akik a feszültségüket benntartják.

Az első csoportba tartoznak azok a gyerekek, akik látványosan kifejezésre juttatják a nemtetszésüket. Reggelente nem akarnak felkelni, öltözködni, húzzák az időt, esetleg sírnak, hisztiznek, rúgnak, harapnak. Rájuk általában több figyelem irányul a szülő és az óvónők részéről is. Hívogatják, nyugtatgatják őket, próbálják lecsitítani, mert ez a reakció a környezet számára is zavaró.

A másik csoportba tartozó gyerekek nem terhelik hangos ellenkezésükkel a környezetüket, csak magukban szenvednek. Látszólag könnyen veszik a dolgot, nem tiltakoznak, elfoglalják magukat a játékokkal. Ugyanakkor sokszor megbetegszenek, vagy éppen nem barátkoznak, nem beszélnek a gyerekekkel, óvónőkkel. A szobatisztasággal kapcsolatos visszaesés is lehet az óvoda elleni tiltakozás jele. Abban az esetben, ha otthon, a nyári szünetben már nem volt probléma, de az óvoda idején újra bepisilnek, a háttérben szeparációs szorongásra gondolhatunk. Vannak, akik éhségsztrájkba kezdenek, nem fogadják el az oviban az ételt. Gyakran otthon is válogatnak, az étkezés körüli harcokkal hívják fel magukra a figyelmet.

Miután azonosítottuk a tiltakozásra utaló jeleket, beszélgessünk arról, ki milyen megoldással éri el a gyermekeknél a feszültség oldását. Jó, ha fény derül arra is, ami nem helyes: pl. édességgel vagy játékkal kecsegteti a szülő a gyermeket. Van, aki rákiabál, megfenyegeti. Ez a szülő maga is türelmetlen, így képtelen megnyugtatni a gyermeket.

Mindenképpen fontos felhívni a figyelmet a rendszeres, szertartásszerű szokásokra. Ezek segítségével a gyerekek könnyebben megszokják a napi rutint. Törekedjünk arra az oviban is, hogy minden reggel hasonló, megszokott környezetbe érkezzenek. Reggelente jó, ha halkan szól a zene a csoportszobában. A zene – nyugtató hatása mellett – éneklésre hívogat. Ha az ismerős dallamokra énekelni kezdenek a gyerekek, hamarabb jó kedvre derülnek, hiszen sírva nem lehet énekelni.

Az egyik kisasztalnál legyenek kikészítve a rajzeszközök, kréták, színesek, papírok, a másik asztalnál pedig kezdjünk el egy közös kirakót vagy építőjátékból egy várost. A szülők megkérhetik a gyereket, hogy rajzoljon valamit, amíg ő dolgozik és tegye be a ruhászsákba, hogy amikor újra találkoznak, megtalálják. A reggeli első rajzok segítségével sok feszültséget ki tudnak adni magukból. Ugyanezt a célt szolgálja a város építése is. Ösztönözzük a szülőket arra, hogy a reggeli gyülekező idején érkezzenek meg az oviba. Nem szerencsés, ha akkor esnek be, amikor a többi gyermek már lecsendesedett, és békésen esznek, vagy éppen már a délelőtti foglalkozás is elkezdődött.

Az óvodába érkezéskor érdemes a gyerekeknek átöltözni. Az utcai cipő ovis cipőre váltása mellett kedvenc kis szoknyácskájuk vagy kényelmes nadrágjuk átvételével komfortosabban érzik magukat. Sok gyereknek megnyugtató, ha az anyára emlékeztető dolog vele maradhat az oviban. Erre érdemes egy új, csak az oviban használatos vigasztaló tárgyat rendszeresíteni: kendő, zsebkendő, ami kis helyen elfér. Ezzel segíthetik azt is, hogy lemondjon a cumiról, cumisüvegről, ha ez még nem történt meg.

Segíthet, ha egy kis igazolványképet anyáról a zsebükbe vagy a ruhászsákba tesznek. „Amikor már nagyon hiányzom, csak vedd elő, nézd meg a képet. Eszedbe fog jutni, hogy nekem is nagyon hiányzol. Délután nagyon sietek érted, és az alvás utáni játék idején már itt is leszek.” Fontos ezt a mondatot sokszor elmondani, hiszen a 4-5 éveseknek még nincs kialakult időérzékük. Ha események szerint daraboljuk fel számukra az óvodai napot, jobban el tudják képzelni, mennyi időt kell még várniuk a találkozásig. Ezt segíti a „beszéljük meg a holnapi napot” lefekvés előtti mese is. Kérjük meg a szülőket arra, hogy esténként beszéljenek a gyermeknek arról, mi vár rájuk a következő napon. Ebbe a mesébe aprólékosan beleszőhetik a reggeli készülődéstől az esti lefekvésig a tevékenységeket. Segít, ha az óvónők kiteszik a faliújságra a következő heti programot: pl.: Hétfő: délelőtt torna, zene; kedd: séta a közeli almáskertbe; szerda: gyümölcsnap – salátakészítés; csütörtök: bábszínház; péntek: állatkészítés termésekből.

Ha tudják a gyerekek, hogy mire számíthatnak napközben, várják a programokat, és nem lesz számukra félelmetes az óvoda. Hiszen tudjuk, minden félelmetes, ami ismeretlen. Tegyük tehát minél ismerősebbé a helyzetet, amibe várjuk őket!

Kálmán Marianna

klinikai gyermek-szakpszichológus