Szeptemberhez közeledve aggódó szülők telefonálnak, gyermekpszichológus segítségét kérik: A nyári szünet vége felé újra akadozva kezd beszélni Marci. A nagycsoportos Zsuzsi éjszaka még bepisil. Peti 5 éves, nem fogadja el az oviban az ennivalót, egész nap nem eszik inkább. Panni elválásnál sír, anya nyakába kapaszkodik, a gyerekekkel nem játszik, napközben az oviban nem beszél. Petra a reggeli óvodába készülődésnél a hasát fájlalja, útközben már émelyeg, hányingere van, az óvoda kapujában pedig öklendezni kezd. Az orvos 2-3 nap diétát és otthoni pihenést javasol, de mire hazaérnek, már semmi baj nincs, a tünetek megszűnnek. Amint az oviba kell menni, kezdődik minden elölről.

Ezek a tünetek jelzések a szülő és a környezet felé arról, hogy a fejlődésmenetben valamilyen ok miatt átmenetileg kiegyensúlyozatlanság, elakadás, esetleg visszalépés van. Persze tudnunk kell, hogy milyen korú gyerekről is van szó, s fontos azt is figyelembe venni, hogy történt-e mostanában a környezetben valamilyen változás. Az óvodakezdés is lehet esetleg kiváltó tényező, de többnyire nem közvetlen oka a problémának.

A tünetek egy része a fejlődés normális velejárói: pl. a beszédtanulás kezdetén, 2-3 éves korban nem ritka az élettani dadogás, aminek az az oka, hogy a kisgyerek gondolatai előrébb járnak, mint ahogyan a beszédmotorikus készségei a szavak megformálását lehetővé teszik. Ebből adódik az, hogy amikor valamit nagyon gyorsan szeretne mondani, elakad a szavak elején, esetleg a szavakat ismételgeti. Ettől nem szabad megijedni. Hagyjuk türelmesen, nyugodtan, hogy ki tudja mondani gyermekünk, amit szeretne. Nem szabad kijavítani, rászólni, kigúnyolni, mert ezzel viszont kialakítható a beszédgátlás és a későbbi dadogás. 5-6 éves korban viszont már fontos logopédus és pszichológus segítségét kérni, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk beszéde csak bizonyos helyzetekben gátolt.

Az éjszakai bepisilés 5 éves korig még időnként előfordul, különösen, ha betegség, felfázás is áll a háttérben. Átmenetileg a kistestvér születése vagy környezetváltozás is előidézhet a gyerekeknél olyan reakciót, ami egy korábbi életszakaszra jellemző viselkedést eredményez. (Újra bepisil, ujját szopja, selypíteni kezd.) A nagyobb testvér utánozza a kicsit, hogy ő is megkapja a kicsinek járó törődést. 5 éves korban azonban, ha még soha nem volt a gyermek éjszakára szobatiszta, vagy egy ideig szobatiszta volt, majd újra bepisil, mindenképpen forduljunk szakorvoshoz. Ha nincs a tünetek hátterében szervi ok, pszichológus tud segíteni.

A reggeli elválás körüli sírdogálás, ha 1-2 év után is fennmarad, lehet egy rossz szokás is. Ezt onnan lehet tudni, hogy hamar felszáradnak a könnyek az anya távozásakor, s a gyermek felszabadult lesz, és felveszi az óvodai napi ritmust. A pszichoszomatikus tünetek, hasfájás, hányinger, gyakori kisebb betegségek, megmagyarázhatatlan átmeneti reggeli lázas állapot már mélyebb szorongást jelezhetnek, csakúgy, mint az étel visszautasítása vagy a kommunikációs nehézségek (dadogás, nem beszélés). Ezek a tünetek általában az anya-gyermek kapcsolat bizonytalanságát, esetleg egy fel nem dolgozott traumát (baleset, válás, közeli hozzátartozó halála) jeleznek.

Az óvodai beszokatás idején még előkerülhetnek a fenti panaszok, de néhány hónap után ezek csökkennek, s általában a nagycsoport kezdetére már nem jelentkeznek. A hosszabb együtt töltött vakáció után a legtöbb rutinos óvodás már várja, hogy újra találkozzon a kis barátaival, játszhasson az óvodai játékokkal… A fenti tünetek előkerülése többéves óvodába járás után már valószínűleg szorongást jeleznek, s ha tartósan, heteken, hónapokon át fennmaradnak, bizony indokolt szakembert felkeresni. Minden kistérségben, nagyobb városokban, a fővárosban kerületenként működnek pedagógiai szakszolgálatok, nevelési tanácsadók, ahol telefonos bejelentkezés útján lehet segítséget kérni. Gyermek-ideggondozókban, pszichoterápiás szakrendelőkben is dolgoznak klinikai gyermekpszichológusok.

Minél hamarabb sikerül a szülőnek konzultálni egy szakemberrel, annál könnyebben sikerül átsegíteni a kicsit az átmeneti nehézségeken. Szükség lehet a szülői konzultáción túl arra is, hogy a gyermeket bevonjuk a terápiába. Játék, mese, rajz, bábok segítségével történik a gyógyítás, amit a gyerekek igazán szeretnek. Az egészséges, kiegyensúlyozott fejlődésük érdekében fontos, hogy ne halogassuk a segítségkérést, hiszen sokszor egészen egyszerű a megoldás, mégsem tudjuk külső segítség nélkül megtalálni.

A hosszabb szünidő után, a tanév kezdetén talán jobban reflektorfénybe kerülnek a problémák. Nem kell nagyon aggódni, hiszen a gyerekek rugalmasak, állandó fejlődésben vannak, s a fentiekben felsorolt problémák általában átmenetiek, figyelemfelhívók, s szakember segítségével feloldhatók.

Kálmán Marianna

klinikai gyermek-szakpszichológus