Kinek van a legkönnyebb dolga a családban? „Anyának!” – vágja rá Dani, aki most 8 éves. „Hiszen apa autószerelő, és az autószerelés nagyon bonyolult dolog. Anyának meg nagyon egyszerű a dolga, csak főz, mos, takarít meg gyereket nevel.”

Amikor a szülőket kérdezem a gyereknevelésről, apa Danihoz hasonlóan vélekedik: „Nem értem, mi ebben a bonyolult: Meg kell neki mondani, hogy ezt lehet, ezt meg nem.” Anya szerint ez nem is olyan egyszerű: „A gyereknek is van ám önálló elképzelése. Ha valamit nem úgy gondol, mint a felnőtt, hangot ad neki. Nem könnyű naphosszat egyensúlyozni, hallgatni a vitákat, csatározást és türelmesnek maradni akkor is, amikor már százszor megkérted valamire. Az autók legalább nem szólnak vissza, és a szerszámaid is ott maradnak, ahol hagyod.”

Persze nem a női és férfi szerepek közötti rangsorolás itt a lényeg. Sokkal inkább az, hogy mi segít a gyermeknevelésben. Hiszen van, amikor fölöslegesen túlbonyolítjuk az egyszerűen megoldható dolgokat. Dani apja szerint csak egyértelműen meg kell mondani az elvárásainkat. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy egyértelmű szabályokat kell felállítani. Ha ezek mindenki számára elfogadhatóak, máris egyszerűsödnek a dolgok. Persze ehhez fontos az egyezkedés, a különböző szempontok mérlegelése és elfogadása. Valóban nem visz előre, ha százegyedik alkalommal is elmondunk valamit. Valószínű, hogy ha százszor nem értünk vele célt, fölösleges újra elmondani.

Tervezzük meg közösen a napunkat, jelöljük ki, hogy ki, mikor, mivel foglalkozik. Érdemes ezeket papírra vetni, így az el nem végzett feladatok nem türemkednek be állandóan a gondolataink közé. Nem kell attól félni, hogy elfelejtünk valamit, s ha megtaláljuk mindennek az idejét, képesek leszünk mindig éppen arra koncentrálni, amivel foglalkozunk. Ha a terveket mindenki elfogadja, lehet egymást biztatni abban, hogy meg is tudjuk valósítani a vállalást.

Gond abból származhat, ha az egyik családtag – merő jó szándékból – megoldja a másik helyett azt, ami nem az ő feladata. Ha például megbeszéljük, hogy vacsora után ki mit vállal (elpakolás, mosogatás, táskapakolás, cipőtisztítás), fontos betartani és betartatni az ígéreteket. Ha ugyanis anya mégis bepakolja a gyerek táskáját, mert nem tudja már kivárni, hogy vége legyen a mesének, nehezíti a következő napon is a szabályok betartását. Ráadásul a testvére is vérszemet kap: „Ha neki nem kell, nekem sem, úgyis megoldják majd helyettem.” Rosszabb esetben egymásnak esnek: „Neked mindent megengednek!”

A következetes nevelés eredménye az, hogy segítjük a gyerekeket a szabályok betartásában, a vállalt feladatainak elvégzésében és fokozatosan bevezetjük őket egymás szempontjainak mérlegelésébe is. Ha ezeket az elveket sikerül megértetni, és elfogadni mindenkinek, sokkal egyszerűbb lesz az élete.

Sokszor nehezíti a gyermeknevelést az is, hogy a számtalan programmal túlterheljük a gyerekeket és természetesen a gyermeket ide-oda cipelő felnőttet is. A családtagok állandó elfoglaltsága, különóra, edzés, munka ellehetetleníti a találkozást, a felhőtlen együttléteket, ráadásul túlbonyolítja mindannyiunk életét. Az egyszerű hétköznapi tevékenységek, mint a közös séta, kertészkedés, főzés segít az egyensúly megtalálásában.

Sosem késő újrakezdeni! Érdemes átgondolni, mi az, ami miatt bonyolultnak érezzük az életünket. Amikor berögzült, megmagyarázhatatlan és nem hatékony szokások visznek bennünket napról napra, és nem látjuk a munka végét, érdemes megállni és megvizsgálni, van-e szükségünk ezekre a szokásokra. Határozzuk meg céljainkat, majd tervezzük meg az egyszerűbb élet megvalósításához vezető utat. Néha úgy tűnik, elég kis változtatásokat bevezetni, de az sem lehetetlen, hogy teljesen meg kell újulni néhány területen. Dani családjában például teljesen új felállást eredményezett az, hogy az anya is munkába állt. Ezzel egy időben az apának változtatni kellett a munkarendjén, hogy bizonyos napokon ő rendezze a gyerekeket. Az apa következetesebb hozzáállása abban is segített, hogy a gyerekek önállóbbak legyenek és hozzájáruljanak az otthoni feladatok megoldásához.

Kálmán Marianna

klinikai gyermek-szakpszichológus