Szülők és gyermekek számára egyaránt izgalommal teli ez az időszak, hiszen egy új korszak kezdődik a család életében. Az óvodáskorú átlépett egy fontos határt, s ezzel együtt a család sem óvodásgyermekes család már. Iskolást nevelnek. Az utóbbi hónapokban lezajlott gyors érési folyamatok jelzik, hogy normál fejlődés esetén a gyermek lelki fejlődése szempontjából egy érzelmileg nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb korszak következik. Csökkennek a hisztik, akaratos megnyilvánulások. Hosszabb időre le tudják már kötni figyelmüket és egyre nyitottabbak a világ dolgai iránt. Az idegrendszeri érés eredményeként már képesek a hallott, látott dolgokat egyre pontosabban lerajzolni, sőt a szimbólumok használata érthetővé válik számukra. 

Az utcán járva-kelve megértik, hogy miért van a táblára festve a gyalogos vagy a kerékpár, és mit jelent a STOP tábla. Érdeklődnek a betűk, számok iránt. Kézcsontjaik pedig elég differenciáltan mozognak ahhoz, hogy tudjanak már a vékony lapú füzetekbe számokat, betűelemeket írni. Ha éretten érkezik az iskolába, a fejlődés természetes velejárójaként fogja elfogadni azt az új életformát, ami most következik. Így nem kell izgulniuk a szülőknek azon, hogy vajon hogy fogja bírni az iskolát.

Bízzanak abban, hogy jó helyen van gyermekük. Talán azzal segítenek a legtöbbet, ha megerősítik őt. Sokat árt viszont, ha folyamatosan azt hallgatja, hogy mit nem csinál jól, min kell javítani. Az első próbálkozások, akár a táska bepakolásáról, akár a számolásról, akár az álló egyenesről van szó, nem mindig pontosak. Kedvesen beszélgessünk arról, hogy ők hogy látják: hiányzik-e még valami? Bátorítsuk őket az önellenőrzésre! Fejlesztő hatása van, ha maguk jönnek rá, mire érdemes még figyelni, és nem helyettük csinálja meg a szülő.

Tartsuk szem előtt, hogy a gyermeknek is pihenésre, regenerálódásra van szüksége a napi nyolc óra munka után. Így esténként nem kell gyakorolni. Helyette beszélgessenek, játsszanak, legyenek sokat a szabad levegőn, mint eddig az óvoda után. Persze most már másabb lesz a téma az úton hazafelé, és változik az esti mese jellege. Beszéljék meg a következő nap várható eseményeit, így segítve a mentális felkészülésüket. Ilyenkor mindig pozitívan fogalmazzunk, segítve ezzel, hogy rögzüljön az, amit szeretnénk megvalósítani. Pl.: „Reggel korán kelünk, gyorsan, frissen öltözködünk, reggelizünk, hogy időben odaérjünk az iskolába. Érdekes dolgokat fogsz tanulni, és játszhatsz az új barátaiddal. Az iskola után pedig sétálunk egyet az erdőben és faleveleket gyűjtünk. Lepréseljük a legszebbeket…” Az elővételezett nap leírása jelzi, hogy vannak változások – frissen öltözünk, hogy odaérjünk, tanulni is kell már –, de vannak megszokott, stabil pontok is: délután anya jön, és sétálunk, beszélgetünk. Ha a változást a fejlődés természetes velejárójaként fogadják el, megkönnyítik gyermekük óvodából iskolába való átmenetét.

Kálmán Marianna

klinikai gyermek-szakpszichológus